Oldalak

2012. október 9., kedd

Zarándoklat Mihály arkangyalhoz...

          Mihály arkangyal hegye a Börzsönyben közvetlenül az ördög hegy felett magasodik. Kiépített, vagy inkább kitaposott ösvény vezet a csúcsra.
           Igazából ez egy nagyon régi zarándokút, kevesen járják végig. Általában a csúcs előtt lefordulnak egy másik Útra....


            Induljunk hát el rajta....


Az út mentén kísérnek minket az erdő szellemei, tündérei, de megbújt ördögei is.




       Az út elején meg kell fogalmaznunk. mit is akarunk Mihály arkangyaltól? Segítséget, ajándékot, áldást vagy csak válaszokat....



       Én válaszokat kerestem. Flórával kapcsolatban. Nem az érdekelt, hogy mi lesz velünk a jövőben. A jövőt lehet építeni, küzdeni érte... 

         Az érdekelt, hogy van most a kedvesem....  Mi játszódik a lelkében, meg tudnám e a távolból valahogyan könnyíteni az életét.



          Éreztem az úton Mihály arkangyal jelenlétét. Ahogy haladtam az ösvényen felvillantak bennem a Flórával közös perceink. Pillanatok amikor önmagát adta, amikor félretette a szerepeit. Mosolyok amik csak nekem szóltak. Sóhajok...


         Ritka kedves szavai, a legutolsó találkozásunk amikor őszinte volt. Próbálta megbánni de nem sikerült neki... 
         Nem vagy mellettem nem vagy a közelemben.. de tudom azért mi zajlik a lelkedben... Sokáig hazudhatsz magadnak vagy próbálhatsz az agyadra hallgatva élni.



       De örökké nem vagy képes erre, Te semmiképp Rád fog törni egyszer az őszinteség, a felismerés és a cselekvő akarat!




          Tudom... Vannak akadályok... Néha a viharok fákat döntenek az ösvényünkre!
       Na de ezért még nem kell új ösvényt vágni... Kerüljük ki, hordjuk el...  Ezt kéne tenned, ezt is fogod idővel.. de könnyebb lenne ha engednéd, hogy segítsek....




        Hosszú az út, Tudom van értelme várni... De nem tudom a türelmemet sem kiszámolni sem szabályozni... Csak azt tudom, hogy várok ameddig képes vagyok.



         Mihály arkangyal megadta a legfontosabb választ. Lehet közös jövőnk ez az ösvény még létezik. Nézz magadba...  Mond ki, hogy nem akarod! ha képes vagy rá...



          Mindig lesznek új akadályok...


        Soha nem lesz teljesen tiszta az ösvény... De nem is kell annak lennie. Kellenek az akadályok amik döntésre késztetnek.



       Azonban mindig vannak sima, egyenes szakaszok... Ahol megállhatunk... pihenhetünk figyelhetjük az erdő csendjét...



       Befogadhatjuk a megjelenő totemállatok üzenetét....



:)


         Az árnyék nem az ellenséged. A sötétség nem a gonosz. Hanem a fény teremtő testvére....



       Ez a páfrány olyan mint Te... Fiatal és egy komoly teher árnyékában növekszik. Ő is túlnövi magát a kövön. te is túlnősz a gondjaidon!


      Nem gyengeség megváltoztatni a döntéseinket... Sem felülbírálni az elhamarkodott ígéreteinket... Akkor ha az elhatározás a szívben gyökeredzik és a lélekben virágzik....



          Tudod... Addig a pillanatig becsülhetsz alá ameddig tényleg el nem kezdek küzdeni... 
     Tudom kik állnak közénk... Miattad eddig nem rántottam "kardot"... Néha arra gondolok talán ezt akarod.



"Ekil erif,
ekam erif,
erif, erif, 
Di Magio"








Ab Imo Pectore

Koppány













2012. október 3., szerda

Koppány és Flóra 2. A kezdeti idők…


Koppány és Flóra 2. 

A kezdeti idők…

A kezdeti idők nagyon érdekesen zajlottak. Komolyan mondom próbáltam Flórát lerázni… Félre ne értsétek nem volt a terhelő vagy zavaró a jelenléte. Még csak  nyomulós sem volt. Időnként megérkezett aranyosan megkérdezte ráérek e, majd megállt a jósda közepén és hallgatott.
Mindig volt valami mondanivalója vagy kérdése, de küzdött benne két akarat. Az egyik el akarta mondani, meg akarta kérdezni… A másik félt kitárulkozni. Már említettem hogy Flóra egyik személyes keresztje a túlzott gyanakvás. (később mikor megismertem rájöttem, hogy az élet tette ezt vele! Az alapból nyitott és kedves személyiségét elnyomták, majd tüskéket aggattak rá).
Soha nem ült le, csak ha hellyel kínáltam. Ezt persze mindig megtettem, mert ültében levette a sapkáját ( Ekkor még egy nagyon torz szürke sapkát hordott...); láthatóvá vált a haja és… az illata spirális alakzatban terjengett… (vagyis rendszerint elszédültem tőle)
Lassan megismertem a félelmeit a vágyait személyes tragédiáit, torzulásait. Másoktól átvett és önmagában kiagyalt hülyeségeit.
Miért csak a rosszra emlékszem a kezdeti időkből? Hát, mert akkoriban arra koncentráltam! Nem akartam a szépségére figyelni, sem a lelki sem a már bimbózó testi adottságaira.  Sokáig próbáltam nem komolyan venni. Hülyeségeire hülyeséggel reagáltam, néha óvatosan, de kötekedtem… Ő azonban mindig visszatért… Szeretném tudni mik jártak ilyenkor a fejébe-lelkébe!
Minden ember lelki torzulása apróságokból jelentéktelennek tűnő eseményekből indul ki. Csakhogy ezekre az önmagukban jelentéktelen pillanatokban gyökereznek a későbbi bajaink, bánatunk, félelmeink. Érdekes Flóra feltárta nekem a saját ilyen pillanatait.( biztosan nem tudatosan, de elmesélte gyerekkori és kamaszkori sérelmeit.)
Kedves olvasom kérdezhetnéd miért? akkor én is ezt kérdeztem a választ most sem tudom. Közben Flórától függetlenül elég zavaros lett az életem… Nem jártam be a jósdába sokáig nem is láttam. Nem ismertük egymás telefonszámát.  Nem volt azonban nap hogy ne jutott volna eszembe valami apróságról.

ÉS ekkor jött egy Email! De erről majd legközelebb….



Folyt. Köv.

Ha elkezdek valamit be is fejezem….!

Próbáljon megállítani az akinek, nem tetszik…!

Fenyegethettek tiltott számról…!

Beszólhattok a Facebook-on …!

De talán inkább álljatok elém, és mondjátok meg mi nem tetszik!

Koppány

2012. szeptember 27., csütörtök

Koppány és Flóra Megismerkedés


Megismerkedés

Előzmények

            Az elmúlt években valahogy mélypontra kerültem. Döntéseket hoztam, ami az adott helyzetben jónak tűntek, de az idő ezt másképp értékelte… vagy talán másképp érlelte…. Az angyalok velem voltak ezekben az időkben is! Tudom; lehetek volna sokkal rosszabbak és hosszabbak is a rossz idők!
            Újra kellet kezdenem mindent elölről, onnan ahonnan elindultam valamikor még az előző évezredben… :) Arra gondoltam, hogyha akkor képes voltam rá akkor, most is megy, hiszen tapasztaltabb, talán érettebb is vagyok.
            Szóval vissza a gyökerekhez és neveljünk újra egészséges életrevaló sorsfát. Egy szó, mint száz, ahogy a mesékben mondják újra nyitottam egy jósdát. Az idetévedt ismeretlen ismerősöknek mondom: kártyavetés az istenek által kijelölt sorsfeladatom. Gyerekkoromtól fogva jósolok, próbáltam tőle megszabadulni de a sors szelei néha viharai visszatereltek hol szelíden, hol agresszíven. Erről a későbbiekben még írok…
            Berendeztem egy garázst, asztal székek egy-két kép, szóval Spártaian férfias és ízléses volt… :) Festettem egy művészinek szánt de elég csálé táblát: LAMADYS JÓSDA és vártam. Az emberek pedig elkezdtek jövögetni… Az új „praxis” útjára indult!

Megismerkedés

„Flóra belép Koppány életébe! Váratlanul, visszafordíthatatlanul. Szeplősen, szemüvegesen… szerethetően”

            Őszintén bevallom éppen aludtam! Volt egy pad a garázsban, azon feküdtem időnként, (jót tett a hátamnak). Most azonban elaludtam; álmomban egy másik világban jártam ahol éppen alma szüret volt. Az álomfejtéshez nem értek, úgyhogy nem próbálom a Flórával való megismerkedésbe belemagyarázni az alma, mint kísértés szimbólumát.
            Arra ébredtem, hogy valaki agresszíven nyitná ki a bezárt ajtót. Ébredés után mindig nagyon gyorsan magamhoz térek és felveszem a készenléti „üzemmódot”. Egy mozdulattal kinyitom, kitárom az ajtót hátralépek bejöhessen bárki is az.
            Flóra belépett, a garázsba ami elhanyagolható mozzanat, de belépett az életembe is ami viszont sorsfordító pillanat.
            Hiszek benne, hogy minden ember lelkét kíséri egy angyal és egy ördög. Sorsfordító pillanatokban hallhatjuk a hangjukat amint tanácsaikkal segíteni, vagy éppen befolyásolni próbálnak bennünket. A gond a következő: általában egymásnak ellentmondó tanácsokat, sugallatokat,  kiáltanak, így az embernek saját maga kell dönteni. Most azonban mindketten azt ordították: Küld el! Küld el! Ha nem küldöd el; megtanít milyen sírni a hold tánca közben.

„Nagykorú vagy már?”

Ennyit tudtam hirtelen kérdezni. (Valószínűleg nem is köszöntem) Ebbe kapaszkodtam, ha kiskorú elküldöm! Olyan ártatlan volt a mosolya, gondoltam jó ha van 16 éves. (Flórának speciális félmosolya van… később még erről hosszabban írok)

„Igen!! Már egy hete.”

Mondta, kicsit büszkén, talán lenézően, de biztosan gyanakvóan. A túlzott gyanakvás az egyik dolog, (személyes „kereszt”) amivel Flóra megnehezíti a saját életét. 

„A barátom mondta, hogy nyílt itt egy új hely. Nézzem meg milyen… őt is érdekli az okkultizmus…”

(Megjegyzem Márton a barát, ezt a későbbiekben nagyon megbánta… :) )

Beletörődtem! Vagy talán ráléptem a sorsomra? Mindenesetre elfogadtam, hogy szétnéz a jósdában, pár szót válltanon kell vele. Azt tudtam nem lesz ügyfél, ebben az időben nagyon ügyfélközpontú voltam, úgyhogy kicsit flegmára vettem a dolgot. Kb. két percig. Ekkor…
Levette a sapkáját és a sálját.

Mintegy filmben: lassítva láttam, ahogy a hosszú vörös haja leomlott vállaira… Egy tiszta nyári lenyugvó napnak vannak ilyen árnyalatai. Megigazította majd jött az egyedi félmosolya… Gondolom, bambán bámulhattam….

Ekkor elért az illata… Erre nincsenek szavaim….


Itt egy komoly fehér folt van az életemben. Tudnotok kell; kedves olvasóim nekem nagyon jó a memóriám. Gyakorlatilag az életem minden percét fel tudom idézni. Itt azonban cserben hagy a memória… az emlékezet… Nem tudom miről beszélgettünk első alkalomkor, mikor ment el, mit mondott mit kérdezet…. Semmi
Később soha nem beszéltünk ezekről a korai időkről. Flóra egyszer kérdezte: emlékszem e a megismerkedésünkre. Akkor nem fogtam fel, de lehetet oka rá, hogy ezt kérdezze… Egyszer remélem, majd elmeséli ő is a történetünket a saját szemszögéből…

Szeretném ha mindenki megértené!: Ekkor még nem nőként néztem rá, nem is tudom megfogalmazni… Talán el kellet fogadnom, hogy létezik és hozzá kellet szoknom az illatához.
Tudtam, éreztem: Flóra nem egy epizód lesz az életemben; hanem egy boldog tündérmese… esetleg tragikomédia….  Vagy talán klisés szappanopera…. :)



Folyt. Köv.

Ha elkezdek valamit be is fejezem….!

Próbáljon megállítani az akinek, nem tetszik…!

Fenyegethettek tiltott számról…!

Beszólhattok a Facebook-on …!

De talán inkább álljatok elém, és mondjátok meg mi nem tetszik!

Koppány

2012. szeptember 23., vasárnap

Csakhogy Tudd Kedvesem:

Az illatod hiányzik legjobban....

Látni szeretnélek, hallani a hangod...


2012. szeptember 21., péntek

Flóra és Koppány 0.0

Jön....   Jön.....

Rövidesen.....

Flóra és Koppány igaz története!

Folytatásos Dráma ami néhol romantikus tragédiába torkolik....

Nagyon igazságtalan voltál Kedvesem úgy döntöttem kiírom magamból a történetünket. Az igazságnak ereje van... Az olvasók érezni, tudni fogják, hogy igazat Írok!

Rövid novella jellegű szövegekben itt közlöm mindazt ami köztünk történt!



Flóra! Tudom, hogy olvasod a Blogom

Még jóváteheted a rágalmaid, nem kérek mást csak az igazságot ... 


( minden olvasótól elnézést kérek a röhejes helyesírásomért... Higgyétek el ez az egyetlen hibám.. :)  )

2012. szeptember 19., szerda

ŐK VÁRNAK.....

Az első tűzoszloppá változtat és elemészt.
A második megéteti véled saját ürüléked.
A harmadik kitépi az összes hajszáladat.
A negyedik jő és feldarabolja testedet.
Az ötödik száz skorpió képben jelenik meg.
A hatodik reád uszítja a szárnyas rovarokat, hogy felfaljanak téged.
A hetedik elvérezteti testedet, az utolsó cseppig kiszívja a véred.

 Egyiptom Démonjai köztünk járnak keresik követőiket....

2012. szeptember 16., vasárnap

van egy határ....
neked is Kedvesem....
sokáig reméltem nem fogod átlépni....
még most is remélem....

Csak szólók... Nagyon megközelítetted!

Koppány