Megismerkedés
Előzmények
Az
elmúlt években valahogy mélypontra kerültem. Döntéseket hoztam, ami az adott
helyzetben jónak tűntek, de az idő ezt másképp értékelte… vagy talán másképp
érlelte…. Az angyalok velem voltak ezekben az időkben is! Tudom; lehetek volna
sokkal rosszabbak és hosszabbak is a rossz idők!
Újra
kellet kezdenem mindent elölről, onnan ahonnan elindultam valamikor még az
előző évezredben… :) Arra gondoltam, hogyha akkor képes voltam rá akkor,
most is megy, hiszen tapasztaltabb, talán érettebb is vagyok.
Szóval
vissza a gyökerekhez és neveljünk újra egészséges életrevaló sorsfát. Egy szó,
mint száz, ahogy a mesékben mondják újra nyitottam egy jósdát. Az idetévedt
ismeretlen ismerősöknek mondom: kártyavetés az istenek által kijelölt sorsfeladatom.
Gyerekkoromtól fogva jósolok, próbáltam tőle megszabadulni de a sors szelei
néha viharai visszatereltek hol szelíden, hol agresszíven. Erről a későbbiekben
még írok…
Berendeztem
egy garázst, asztal székek egy-két kép, szóval Spártaian férfias és ízléses
volt… :)
Festettem egy művészinek szánt de elég csálé táblát: LAMADYS JÓSDA és vártam.
Az emberek pedig elkezdtek jövögetni… Az új „praxis” útjára indult!
Megismerkedés
„Flóra belép Koppány életébe! Váratlanul, visszafordíthatatlanul.
Szeplősen, szemüvegesen… szerethetően”
Őszintén
bevallom éppen aludtam! Volt egy pad a garázsban, azon feküdtem időnként, (jót
tett a hátamnak). Most azonban elaludtam; álmomban egy másik világban jártam
ahol éppen alma szüret volt. Az álomfejtéshez nem értek, úgyhogy nem próbálom a
Flórával való megismerkedésbe belemagyarázni az alma, mint kísértés
szimbólumát.
Arra
ébredtem, hogy valaki agresszíven nyitná ki a bezárt ajtót. Ébredés után mindig
nagyon gyorsan magamhoz térek és felveszem a készenléti „üzemmódot”. Egy
mozdulattal kinyitom, kitárom az ajtót hátralépek bejöhessen bárki is az.
Flóra
belépett, a garázsba ami elhanyagolható mozzanat, de belépett az életembe is
ami viszont sorsfordító pillanat.
Hiszek
benne, hogy minden ember lelkét kíséri egy angyal és egy ördög. Sorsfordító
pillanatokban hallhatjuk a hangjukat amint tanácsaikkal segíteni, vagy éppen
befolyásolni próbálnak bennünket. A gond a következő: általában egymásnak ellentmondó
tanácsokat, sugallatokat, kiáltanak, így
az embernek saját maga kell dönteni. Most azonban mindketten azt ordították:
Küld el! Küld el! Ha nem küldöd el; megtanít milyen sírni a hold tánca közben.
„Nagykorú vagy már?”
Ennyit tudtam
hirtelen kérdezni. (Valószínűleg nem is köszöntem) Ebbe kapaszkodtam, ha
kiskorú elküldöm! Olyan ártatlan volt a mosolya, gondoltam jó ha van 16 éves.
(Flórának speciális félmosolya van… később még erről hosszabban írok)
„Igen!! Már egy hete.”
Mondta, kicsit
büszkén, talán lenézően, de biztosan gyanakvóan. A túlzott gyanakvás az egyik
dolog, (személyes „kereszt”) amivel Flóra megnehezíti a saját életét.
„A barátom mondta, hogy nyílt itt egy új
hely. Nézzem meg milyen… őt is érdekli az okkultizmus…”
(Megjegyzem Márton a barát, ezt a későbbiekben nagyon megbánta… :) )
Beletörődtem!
Vagy talán ráléptem a sorsomra? Mindenesetre elfogadtam, hogy szétnéz a
jósdában, pár szót válltanon kell vele. Azt tudtam nem lesz ügyfél, ebben az
időben nagyon ügyfélközpontú voltam, úgyhogy kicsit flegmára vettem a dolgot.
Kb. két percig. Ekkor…
Levette a
sapkáját és a sálját.
Mintegy
filmben: lassítva láttam, ahogy a hosszú vörös haja leomlott vállaira… Egy
tiszta nyári lenyugvó napnak vannak ilyen árnyalatai. Megigazította majd jött
az egyedi félmosolya… Gondolom, bambán bámulhattam….
Ekkor elért az
illata… Erre nincsenek szavaim….
Itt egy komoly
fehér folt van az életemben. Tudnotok kell; kedves olvasóim nekem nagyon jó a
memóriám. Gyakorlatilag az életem minden percét fel tudom idézni. Itt azonban cserben
hagy a memória… az emlékezet… Nem tudom miről beszélgettünk első alkalomkor,
mikor ment el, mit mondott mit kérdezet…. Semmi
Később soha
nem beszéltünk ezekről a korai időkről. Flóra egyszer kérdezte: emlékszem e a
megismerkedésünkre. Akkor nem fogtam fel, de lehetet oka rá, hogy ezt kérdezze…
Egyszer remélem, majd elmeséli ő is a történetünket a saját szemszögéből…
Szeretném ha
mindenki megértené!: Ekkor még nem nőként néztem rá, nem is tudom
megfogalmazni… Talán el kellet fogadnom, hogy létezik és hozzá kellet szoknom
az illatához.
Tudtam,
éreztem: Flóra nem egy epizód lesz az életemben; hanem egy boldog tündérmese…
esetleg tragikomédia…. Vagy talán klisés
szappanopera…. :)
Folyt. Köv.
Ha elkezdek
valamit be is fejezem….!
Próbáljon
megállítani az akinek, nem tetszik…!
Fenyegethettek
tiltott számról…!
Beszólhattok a
Facebook-on …!
De talán
inkább álljatok elém, és mondjátok meg mi nem tetszik!
Koppány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése