Estike zöldséglevese
Gaia kertjében nagyon felgyorsultak az események. A manók elhatározták, ültetnek egy rózsalugast, de olyat ám ahol sehol máshol nincs. Mindenféle színű rózsákat akartak. A lugas pedig egy óriási csigavonal mentén tekergőzött.
Itt is, ott is a rózsaösvény mentén építenek apró kis padokat, asztalokat mert szeretnek séta közben megpihenni. A csigavonal közepére egy kis színpadot szántak ahol majd felléphetnek és szerepelhetnek egymás szórakoztatására.
Mindenki lelkesen nekilátott a munkának. Estike először egy gereblyét kapott a kezébe. Mivel sohasem gereblyézett eddig folyton gödröket kapart vele oda, ahol a többiek már elsimították a talajt.
„Estike úgy gondolom, elegen vagyunk itt a gereblyéknél” - mondta az egyik manó
„Te talán többet tudnál segíteni a taligáknál”- mert olyan magas vagy
Estike boldogan szaladt a taligához.
„Végre valami hasznos dolog amit én tudok a legjobban”- gondolta
Az ásó manók jól megrakták estike taligáját. Estike tolta vonta lelkesen. Egyszerre felsikított!
„Valaki húzza a hajam!” Senki sem húzta a haját, vagyis ő húzta magának. Hosszú haja belegabalyodott a taliga kerekébe és ahogyan tolta magának húzta.
„Sajnos ügy tűnik a taligázás sem az én faladatom”. – sóhajtotta búsan-
Napközben sok munkát kipróbált, de valahogy egyikben sem volt sikeres. Pedig nagyon igyekezett! Szeretett volna ő is segíteni, hogy hasznos tagja legyen az aprónépnek
Délben az öreg fűzfa árnyéka alatt kerestek egy kis hűsítő pihenést. A nagy munka után nagyon várták a megérdemelt ebédet.
Megérkezett az öreg manó asszonyság, aki az ebédet szokta készíteni. Egy vászonzsák volt a kezében. A zsákból mindenki kezébe nyomott egy marék száraz kétszersültet. Az aprónépség összenézet, "Miért együnk kétszersültet ebéd előtt?"
„Ez az ebéd!” - Mondta az öreg manó- „Egész délelőtt veletek együtt ástam, kapáltam, gereblyéztem. Mikor főztem volna?”
„Főzzél csak nyugodtan! Elkészül az a rózsalugas majd valahogy nélküled is.”
„Én szeretnék részt venni benne. Mindennap főzök, sütők, mosogatok. Szívesen csinálom, mert örömömet lelem benne, amikor látom, hogy jóízűen eszitek az ételt. Most azonban azt szeretném, hogy én is dolgozhassak a rózsalugas megszületésén.”
„Jó rendben” - mondta az aprónépség. Igaz nem túl lelkesen. „Ha ez neked ennyire fontos dolgozz velünk.”
„Ne aggódjatok van kétszersült bőven.”
Az aprónépség bólogatott- szintén nem túl lelkesen. Estike egy kicsit távolabb ült szomorkodva. Annyira szeretett volna segíteni, de belátta: nincs tehetsége a kertészkedéshez. Egy lágy szélfuvallattal együtt megérkezett a nagy mentőötlete. Majd főzők én egyedül!a vacsora lesz az én meglepetésem az aprónép számára. Csakhogy még vacsorát sem főztem soha, sem ebédet sem pedig reggelit.
Estike tudta, van az öreg manóasszonyságnak egy viharvert szakácskönyve. Beosont hát a konyhába és fellapozta.
„Kell segítség?”- szólt egy hang
„Ki szól?” - kérdezte Estike
Egy katica szállt le a szakácskönyvre.
„Szia én itt lakom a konyhában, már báb korom óta és figyelem a sütés főzést. Mostanra már én lettem a főkóstoló konyhalakó manóbarát bogár.”
„Meglepetés vacsorát szeretnék főzni a manóknak, nagy munkában vannak és biztosan jólesne nekik estére egy tál meleg étel.”
„Főzzél zöldséglevest. Nagyon finom, laktató és egészséges. Minden hozzávaló terem a konyhakertben.” - Előreszállt a katica – „Hozd a vesszőkosarat, majd én mondom mire van szükség. „
„Látod ott egymás mellett terem a cukkíni és a padlizsán, szedjél belőle 3-3 darabot. A kert másik végében van póréhagyma 2 szálat szedj fel belőle. „
„Most menjünk vissza a konyhába, kerámia lábasban forralj fel vizet.”
„A többit tudom” - lelékesedett Estike. „Megmosom a zöldségeket, majd apróra vágom a padlizsánt, cukkínit és a póréhagymát.”
„Igen” - vette vissza szót a katica- „8-10 percig párold a fazékban őket majd hagyd állni.”
Katica is belelkesedet. „Ameddig hűl lássuk a többi hozzávalót. „
Estike olvasta: Kell még répa, krumpli tündérbogyó, fűszerek
„Tündérbogyó? Az mi? Főztem magam is bele a levesbe, de én nem vagyok zöldség!”
„A tündérbogyó az nem más, mint a csicseriborsó. A kis tündérek azzal szoktak labdázni. Tudhatnád!”
„Én kiskoromban, csak röpdöstem és rosszalkodtam- pirult el estike és gyorsan másra terelte a szót. Kell még egy marék szárított csiperkegomba és persze a fűszerek”
„Az aprónép nagyon szereti a köménymagot, a rozmaringot és a bazsalikomot, persze sót is kell bele tenni”
Kihűltek a párolt zöldségek, most laposan össze kellett turmixólni. Estike lelkiismeretesen tekerte a turmixot. A kész pépet felöntötte vízzel és ismét alágyújtott. Szépen megpucolta a krumplit, sárgarépát majd apró kockákra vágva beléetette a fazékba. Kicsit később beletette a csicseriborsó tündérbogyót. Miután felforrt takarékra vette és lassan kavargatta.
„Szerintem jöhetnek a fűszerek” - szólt a katica.
Estike tett egy kanál sót a levesbe, majd pár friss bazsalikomot, egy marék petrezselymet és egy csipet rozmaringot. Na meg persze a szárított csiperkét.
„Most fordítsd meg azt a homokórát, addig kell még főnie”
Estike lelkiismeretesen kevergette, kavargatta a levest, hogy le ne égjen és a zöldségek egyenletesen fölyenek. „Kész van!” Kiáltotta Estike amikor a homokórában az utolsó szem homok is leperget. Már ugrott is a kanálért. Belemerítette az illatozva gőzölgő levesbe. A katica szeme elkerekedett, de megnyugodott, amikor estike felé nyújtotta a kanalat.
„Kóstold meg”- mondta- elvégre is, Te volnál a főkóstoló konyhalakó manóbarát. „Pont olyan mintha a manóasszonyság főzte volna! Finom ízletes, egészséges! Sőt egy kicsit tündéres”. Tündéres? Hogy ez mit jelent talán a katica sem tudta, de valahogy meg akarta dicsérni estikét
Estike fáradt de elégedett volt. . jó érzés volt számára, hogy szorgalmas munkával, hasznos dolgot tudott csinálni. Olyat aminek haszna is van és örömet is okoz.
Este az aprónépség ismét összegyűlt a vén fűzfa alatt. Arcukon látszódott az éhség mellett a kétszersültbe való beletörődés.
„Én annyira éhes vagyok, hogy zöldségleves illatát képzelgem” - mondta egyikük. Mielőtt a többiek válaszolhattak volna Estike megjelent a nagy kondér zöldséglevessel.
„Lehet szépen sorba állni. Gondoltam a kétszersült mellé jól fog esni egy kis leves is.” Az aprónépség nagyon megörült, az utolsó cseppig megették a levest.
„Én sem főztem volna jobbat”- mondta az öreg manóasszonyság- ez volt a legnagyobb dicséret.
Estike annyira boldog volt, hogy úgy érezte mindjárt röpdösni fog. „Ez hogyan lehet?” - gondolta már nincsenek szárnyaim.
De mégis voltak
A szorgalmáért és a másokért való aggodalomért, munkájáért Gaia visszaadta estike szárnyait.
Aznap éjjel Estike sokat röpdösött, de azért másnap ismét főzőt az aprónépnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése