Születésnapomra

Harminckét éves lettem én-
meglepetés e költemény
csecse
becse

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehetem volna oktató,
nem ily töltőtoll-koptató
szegény legény.

Denem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ide idézi szellemem
hevét s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén"
gagyog
s ragyog

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költönk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj-

Én egész népemet fogom
nem középiskolai fokon
taní-
tani!

József Atilla