Anyám
A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomolyban -
Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünödtem,
hogy ők egész fazékkal esznek -
Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán hallnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól -
S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosonőnek ott a padlás -
Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindig keskenyebb lett -
gondoljátok meg, proletárok -
A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt neki.
József Attilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése